Nézni... a látás...
Gondold végig, hogy mi volt a témája az utolsó öt filmnek, amit moziban vagy esetleg tévében láttál!
Alapvető lét- és fajfenntartási problémák? (Fizikai küzdelem az életért, félelem, szexualitás?)
Esetleg megjelent bennük a személyek közötti, csoporton, társadalmon belüli viszonyok bemutatása is?
Volt értékelhető erkölcsi mondanivalójuk, tanulságuk?
Szerinted milyen a jó film?
Számold meg, hogy egy hét alatt hány erőszakos jelenetet látsz a képernyőn (beleértve a híradót, filmeket, rajzfilmeket és a számítógépes játékokat is)!
Mit gondolsz, ez levezeti az emberek feszültségét, vagy inkább azt sugallja, hogy a konfliktusoknak ez az elfogadható megoldása?
A Titanic című filmben több mint hétszáz(!) olyan snittet vettek fel, amelyben számítógépes trükköt alkalmaztak.
Az ember ösztönösen mindent igaznak vél, amit a saját szemével lát.
Valójában mit mutat akkor a film?
Hihetünk-e még a szemünknek?
Nem hordoz-e veszélyeket az, hogy az új nemzedékek a virtuális valóságon nőnek fel?
A külvilágból érkező, a szem optikai elemei által megfelelő módon leképezett képben hordozott információkat a szem hátsó felszínét borító sejtréteg, a retina fogja fel és alakítja idegimpulzusok sorozatává, majd a látóideg vezeti az agyba. Az agyban e jelek értelmezésével létrejön a látási érzékelés, vagyis a megfigyelőt körülvevő formák, színek és mozgások szubjektív észlelete.
Másrészt agyunk a kevésbé élesen látott perifériáról érkező információt is jól feldolgozza. Ezt bizonyítja az is, hogy olvasáskor nem szükséges minden betűt pontosan látnunk, a szemünk egy nem túl hosszú szót egyetlen rátekintéssel átfog úgy, hogy egy betűre "fixál", a többit a perifériális látással érzékeli. Ez természetesen egy hosszabb tanulási folyamat eredménye, és az eredményességét jelentősen befolyásolják az olvasó előzetes ismeretei is.
Szerintem ilyenek a jó filmek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése